Életének 93. évében, 2004. április 8-án virradóan elhunyt Zórád Ernő grafikus, illusztrátor, festő, a magyar képregény atyja, a régi Tabán utolsó tanúja. Életében több száz képet és többezer képregényoldalt rajzolt, a pontos számot még ő sem tudta megmondani. Képei megtalálhatók a világ jelentősebb galériáiban és ő az egyetlen a magyar képregény történetében, akit a nemzetközi zsűri beválasztott a világ húsz legjelentősebb rajzolója közé.
Zórád Ernő élettörténetét olvasva szembetűnik, hogy kortól és társadalomtól függetlenül egyfajta fura kettősség jellemezte:
A fene egye meg, de zseniális! Boruljunk le előtte, amúgy magyarosan, keresztben, hogy elzárjuk előtte az érvényesülés útját.
Gondolom ismerik azt a klasszikus és számtalan variációban ismert viccet, hogy az Úr bejelenti az egyes országok vezetőinek, hogy özönvizet bocsát két nap múlva a Földre. Mindenki habitusa szerint készül fel az elkerülhetetlenre:
Az oroszok még gyorsan megvalósítják a kommunizmust
Az amerikaiak jól kibulizzák, a franciák kiszeretkezik, az angolok kiteázzák magukat.
A magyar államfő rövid, gyújtó hangú beszédet mond a népnek:
Emberek, két napunk van, hogy meg tanuljunk a víz alatt élni!
Valahogy így tanult meg Zórád Ernő az irigység és korlátoltság tengerének mélyén is maradandót és állandóan újszerűt alkotni.
Gyakran panaszkodunk, hogy a mai srácoknak eltűntek a példaképeik. Sem emberi, sem szakmai értelemben nincs előttük minta. Kontraszelektált korunkban gyakran a szüleik sem állhatnak példaként előttük, nemhogy a környezetük.
Mick Jagger a papájuk és Madonna a mamájuk.
Zórád Ernőt egész élete és munkássága arra predesztinálta, hogy napjaink egyetemes példaképe legyen.
Remélem, hogy az eljövendő századok magyar nyelvújításában a Zórád szó beépülve a nyelvbe ikes igeként - zórádni - kedvesebben, bensőségesebben ernőzni, vagy megernőzni, azt jelenti majd; hogy tehetségünk által felülkerekedni a nehézségeken, az emberi kicsinyességen és egy szép hölgy társaságában pezsgőzve mulatni az egészen.
Köszönjük Zórád Ernőnek a lehetőséget.
Kozma Péter
kArton Galéria
2004. 04.11.