English
kArton hírlevél

Üzemeltető: lev-lista.hu

Keresés

   kArton > galéria > van
Magyar Hippik
dátum: 2014.01.30
1/4 oldal

Magyar Hippik

A hippi mozgalom és az underground művészet. Válogatás az 1960-as és 1970-es évek underground műveiből és korabeli felvételekből

                                   

 

 

A hatvanas évek a hippi korszak ideje. Vagy mégsem?

Mennyiben hasonlít a magyar hippi kultúra az amerikai, angol stb. hippikéhez?

Létezik-e egyáltalán „magyar hippi”?

                                                                   

 

 

A „magyar hippi” jelenséget - illetve a felvetés jogosultságát- vizsgáló kiállítás és a hozzá kapcsolódó kiadvány anyaga hosszas szelekció eredménye, amely két eltérő nézőpont párhuzamba állításával, egymás mellé helyezésével állt össze. Ennek megfelelően a kiállítás két, egymással átfedésben lévő részből épül fel: egyrészt a hippi mozgalom képzőművészeti hatásával foglalkozik, Zombori Mónika művészettörténész válogatása alapján; másrészt a hatvanas-hetvenes években készült eredeti, privát- és közéleti fotókból (illetve azok digitalizált változatából) áll, Mezey András „Golyó” kortanú szelekciójában.


„A kiállítás képzőművészeti szekciója a hippi mozgalom hatását vizsgálja a korabeli underground művészetre, kapcsolódási pontokat és párhuzamosságokat keresve a szubjektívan kiragadott példákon keresztül. Mivel maga a hippi mozgalom is csak áttételesen, közvetítőkön keresztül jutott el Magyarországra, annak hatása implicit módon fedezhető fel a hatvanas és a hetvenes évek művészetében. A Kádár-korszak tárgyalt évtizedeiben egy olyan szubkulturális réteg jött létre, mely a hivatalos művészet ellenében határozta meg magát.

 

                                                                
                 
Haris László: Törvénytelen avantgarde; Veszely Ferenc: Without...; Vető János: Kextrió

 

 

E rétegkultúrába tartozó alkotók egy, a hétköznapitól gyökeresen különböző életformában teljesedtek ki, mely által folyamatosan kifejezésre jutatták, hogy a fennálló rendszer ellen vannak, így a szubkulturális létből következő másként gondolkodás eleve meghatározta a művek formavilágát és tartalmát. A kiállításon olyan szerveződési formák és egyéni életutak kerülnek párhuzamosan tárgyalásra, melyek összefüggésbe hozhatóak a hippi magatartásformával vagy életszemlélettel, s melyek létrejöttét a korabeli társadalmi és művészetszociológiai szituáció implikálta. A rendezőelv fontos szempontja volt a műfaji sokszínűség bemutatása: ritkán látható festmények, grafikák, plasztikák mellett fotók, filmek és a plakátművészet korabeli remekei is szerepelnek a kiállításon.”

/Zombori Mónika/

 

                                                                   
                                                                    Kemény György: Szép lányok ne sírjatok; Sarkadi Péter: LSD

 

 

„1965 környékén kezdett összeverődni a „belvárosi galeri”, a város különböző helyein lakó fiatalokból, akik a Jégbüfé előtt gyülekeztek. Kedvenc helyeik a Kárpátia, Korzó, Apostolok és Bajtárs éttermek, az Építők klubja, az Eötvös klub, az Egyetem presszó, a Vén Diák Presszó, a Belvárosi Kávéház és a Duna part lépcsői voltak. A másik társaságnak, a Kalefosoknak már az ötvenes évek végétől a Moszkva tér volt a törzshelyük, de ők is a Dunapartra, a „Lére”, belvárosi szórakozóhelyekre, valamint az Ifjúsági Parkba és a Bem Rakpartra jártak. Rajtuk kívül persze még nagyon sok galeri volt, például a Városmajoriak és a Nagyfások. Ezek a fiatalok főleg a Scampolo, az Atlas, a Liversing, az Atlantisz és a Dogs, később a Sakk – Matt, a Tűzkerék, a Kex, a Mini és a Syrius együttes koncertjeit látogatták.

 

                                            
                                             Klamár és Nagy Degesz; Atlasz, Farmerock a Tabánban

 

 

Több száz ember tartozott ezekbe az egymást sokszor átfedő körökbe. Egy részük még ma is összejár. Az egykori Belvárosiak a Bem rakparti Bodola emlékbulikon, a régi Kalefosok pedig Dörgicsén szoktak találkozni. Több fotós is volt köztük, akik megörökítették a résztvevőket és az eseményeket: Vértes Gyuri (Fotojás), Bakos István (Beethoven), Bodola György, Vető János, és mások. A kiállított képek ennek a kornak és ezeknek a társaságoknak az életébe nyújtanak bepillantást, részben Bodola György hagyatékának (saját felvételei és gyűjtése), részben pedig Mezey András gyűjteményének felhasználásával.”

/Mezey András „Golyó”/


                                                   
                              Rákóczi úti galeri - rendőrségi felvétel; Sortűz - a kalefi galeri performansza

 

Kiállító művészek: Kemény György, Vető János, Kovásznai György, Veszely Ferenc, Baksa-Soós János, Koncz András, Méhes Lóránt, Sarkadi Péter, Haris László, Konkoly Gyula, Bernáth/y Sándor, Díner Tamás, Darvas Árpád, Pecsenke József

 

A képzőművészeti anyagot válogatta, a kiállítást rendezte: Zombori Mónika, művészettörténész

A korabeli fotókat válogatta, tablókat összeállította: Mezey András „Golyó”

 

Megnyitó: 2014. február 6. (csütörtök), 19 óra

Megnyitja: K. Horváth Zsolt társadalomtörténész, kritikus és Mezey András „Golyó”

Megtekinthető: 2014. február 7 – március 28.

 

A megnyitó után, 22 órától hivatalos afterparty az Instantban, a galériától pár méterre!

(cím: 1065 Budapest, Nagymező utca 38.)

 

A kiállítást támogatta: NKA

 
A cikk még nem ért véget!