kArton

Dargay Attila egyik figurája ezzel áltatta kísérleti egerét, de a múlt rendszerben a képregényeket épp csak megtűrték a hivatalosan is rendes kultúra mellett. A Vuk és a Pom Pom pénteken eltemetett alkotója mégis ott volt Korcsmáros Pál és Zórád Ernő mellett a műfaj első hazai nagyjai között, és rengeteg izgalmas figurája csak papíron jelent meg. Feltúrtuk az elsárgult úttörőújságokat, hogy megkeressük Dargay Svejkjét, a kis Bogáncsot, Rozmár kapitányt és a többieket.

A Vukot és a Lúdas Matyit gyerekkoromban legalább annyiszor megnéztem, mint a Macskafogót, de már a VHS-korszakban, mivel amikor a moziban adták őket, még rugdalózóban kúsztam a rácsos kiságyban. Van viszont Dargay életművének egy olyan része, ami az 1980 után született generációk életéből kimaradt az úttörősíppal és a vörös nyakkendővel együtt: a képregényei.

Dargay Attila első sorozata Lágyszívű Lancelotról szólt, és 1957-ben jött ki a Tábortűz című ifjúsági lapban, ahol az úttörőlogós borító alatt olyan témák futottak, mint az erdei lopózkodás művészetének hét alapszabálya, vagy a Bihar megyei lidércről szóló képregény. Később Vuk is képregényfiguraként jelent meg először a Fülesben, kilenc évvel a mozifilm előtt. A fekete-fehér életművet a Tábortűz és a Füles mellett a Pajtásból vadásztuk ki Kiss Ferenc útmutatása alapján, aki 1966 óta gyűjti a magyar képregényeket.

Az ágyúgolyó is kedvesen pukkan

"Addig rajzolok, amíg a papíron az alak feleselni nem kezd - nyilatkozta 81-ben a Fülesnek Dargay. - Kérdezek tőle valamit, beszélek hozzá, és amíg nem érzem, hogy válaszol, tudom, hogy rossz. Mihelyt visszabeszél: élni kezd." Pár vonásból álló, kedvesen karikaturisztikus figura Lágyszívű Lancelot, aki a mese elején sárkányvadászatra indul. A stílus rögtön elárulja, hogy a Makk Marcinál nem kevésbé édes főhős a My Little Ponyra emlékeztető paripáján nem 300-as vérengzésre indul.

"Ha Dargay rajzolta volna a Sin Cityt, még abban is bűbájos lett volna mindenki - mondta a rajzfilmesről Kozma Péter, a Karton galéria és képregénymúzeum tulajdonosa. - Kompromisszumok nélküli kedves ember volt, ezért nála a legvéresebb csatajelenetben is virágokat lövöldöznek, és az ágyúgolyó is kedvesen pukkan."

Szóbuborékok sokáig nem jelentek meg a képregényeiben, de ez akkoriban nem is volt általános. A Szuperhősök Magyarországon című szakkönyv szerint Zórád Ernő Winnetoujáig a magyar képregényesek egyáltalán nem is buborékoztak. A műfajban mégis ott volt Dargay az első magyar nagyok között. "Zóráddal, Korcsmárossal, Sebőkkel és Gugival együtt elsőként alkalmazta a képregényes formanyelvet. Vad plánozásokat nem használt, nagyjából mindig ugyanazt a képkivágást tartotta. Ez abból adódik, hogy filmes volt, és ott adott a vászon mérete" - mondta még Kozma.

Képregényt akkoriban a rajzolók legálisan csak a Vaillant nevű francia újságban olvashattak, mivel 1945 után a kapitalista ponyvát nem engedték át a határon. A lapot Dargayék névre szólóan tetették félre az újságárusnál, és ez is csak azért jöhetett be, mert a francia kommunisták lapja volt. Így terjedt el itthon a Pif és Herkules vagy a Rahan.

Kajla: a magyar Pif

Pif, a francai sztárkutya magyarországi honosítását is Dargayra bízták, a Pajtás magazin tőle rendelte meg Kajla kutyát. A jelleméhez saját kutyáiból is merített, akikről állítólag sok vicces történetet mesélt a munkatársainak a Pannóniában. A Magyar Úttörők Szövetségének központi lapja mai celebeknek kijáró hévvel futtatta címerállatát, 68-ban például a távolba lövő Sólyomszemmel került címlapra, és a szentesi Thermál téeszről is ő tudosított. Kajla szállította a Pajtás magazin olvasói leveleit is, amikben Nagy Marika nyolcadikos tanuló például azt kérdezte: árthat-e az egészségének, ha üvegcsiszolói pályára készül. De ne feledkezzünk meg a Kajla nugátról sem, aminek állítólag borzalmas volt az íze.

Hajóskapitány állán szőrbojt

Bár a propagandának hála Kajla lett Dargay legismertebb képregényes alakja, ennél sokkal eredetibb figurákat is alkotott. Ezek stílusban inkább a Ludas Matyi című vicclap karikatúráihoz, vagy a Pom Pom és A nagy ho-ho-ho-horgász gombócorrú szereplőihez állnak közel, akiket a rajzfilmes Sajdik Ferenccel közösen talált ki. Néha egy szőrcsomó elég volt, hogy figurái egyéniséget kapjanak, Rozmár kapitány arcát is egy pompon teszi jellegzetessé, a Ne hagyd magad, emberke címszereplője meg úgy néz ki, mintha egy borz ájult volna el a fején.

A Rozmár kapitány 71-től futott a Pajtásban. Ez a sorozat azért is figyelemre méltó, mert rejtői humorú szövegeket írt hozzá Peterdi Pál, aki a Szeszélyes évszakok előtt többek között a Ludas Matyi rendszeres szerzője volt. Különben általában a szövegek a Dargay-képregények gyenge pontjai.

Más, mint a többiek

Egy Füles lapozgatása közben a legszembetűnőbb, mennyire elüt Dargay rajzfilmekből hozott világa a többi képregényétől, a rengeteg indiános történettől. Zórád lengén öltözött Mata Harijához hasonlót nem találunk nála, kacérságot csak ritkán engedélyezett, például a Bagdadi tolvajban, aminek az utolsó képkockáján letapizzák Jázmin hercegnő fenekét.

A legnagyobb hatást természetesen Disney tette rá, az amerikai rajzfilmes gyerekbarát szellemiségéhez tartotta magát végig, és inkább a humor felé ment el. "Ezeket a gömbölyű vonalakat Disneytől tanulta el, de nem utánozta - mondta Sajdik Ferenc. - Disney nagy zseni volt különben, mert ezt rajzfilmen könnyebb megmozgatni, mint a szögleteset, és ő ráérzett, hogy ez az igazi."

Egyszer utal is a példaképére Dargay az Űregér című képregényben, ami egy volt náci tudósról szól, aki a háború után Amerikában kísérletez egy űrhajókba való üzemanyaggal, és egy egeret lő ki az űrbe. "Kisöreg, híresebb leszel, mint leszel, mint világhírű rokonod, Mickey Mouse. A Walt Disney-féle. Majd én gondoskodok róla" - biztatja benne a professzor németes akcentussal a közömbös kísérleti alanyt.

Vicces még, ahogy a rajzfilmjeiből ismerős gesztusok visszaköszönnek a képregényeiben. A Svejkje például Gusztávra hasonlít, és a kutya, amit Svejk kicicomáz, pont olyan kényeskedő képet vág, mint Loncsár nagyúr Arzéna nevű kényeskedő lánya a Szaffiban. Fekete Istán történeteiből Bogáncsot is megrajzolta, és abban a kis Bogáncs ugyanolyan elárvult fejjel nyüszít az égre, mint a fiatal Vuk. A Nagyidai cigányok, a Bagdadi tolvaj, a Csongor és Tünde szereplői minden feltűnés nélkül átsétálhatnának akár a Lúdas Matyiba vagy a Szaffiba.

Itt is a Vuk a csúcs

A Vuk nemcsak a rajzfilmjei, a képregényei közül is kiemelkedik. A papír alapú változat azért is érdekes, mert a történet több ponton eltér a későbbi filmváltozattól. Arról nem is beszélve, hogy a sima bőrű vadász és a mezőn kaszáló nagy bajszú parasztok még egész alakban szerepelnek benne. "Gazdasági és más okok miatt akkor még nem készülhetett Fekete István regényéből film, de a Fülesnek megrajzoltam a rókatörténetet képregénynek" - nyilatkozta Dargay a mozipremier előtt.

Ebből is látszik, hogy elsősorban rajzfilmes volt. A rajzfilm már akkor is elismert műfajnak számított, a képregényt viszont finoman szólva lesajnálták, és csak a rendszerváltás után kezdett ez a felfogás megtörni itthon. Kevesen tudják például, hogy a rajzfilmesek közül Jankovics Marcell is készített öt képregényt, de egészen az utóbbi évekig teljesen elzárkózott attól, hogy ezek újra nyomtatásba kerüljenek. A Szuperhősök Magyarországon azt írja, Dargay a képregényeit nem is tekintette művészetnek. Sajdik Ferenc ezzel viszont nem ért egyet.

Szeretettel csinálta

"Ezt is szeretettel csinálta, ahogy mindent - mondta róla. - A képregény a legnehezebb műfaj, mert úgy kell rajzolni, hogy mindig ugyanaz az arc nézzen vissza. Nekem ez nem ment, Attilának igen. A képregényeket otthon rajzolta, rajztoll helyett rászokott a fekete gosólytollra, amivel háromszor-négyszer is át kellett húznia a figurákat, ezért elég hosszú ideig dolgozott egy képregényen."

Bár ma már Frank Miller, Alan Moore és a mangák után máshogy mutatnak Dargay képregényes munkái, érdemes miattuk felkutatni a régi Tábortüzeket, Füleseket és Pajtásokat. Ha az ezzel járó időutazásszerű élményt is hozzászámoljuk, duplán megéri.