Hétköznapi sorozatok
megtekinthető: 2006. január 19 – február 11.

A kArton Galéria Hétköznapi sorozatok című csoportos kiállítása olyan munkákat mutat be, melyek többnyire mindenki számára ismerős helyzetekből indulnak ki. A kiválasztott pillanatok megörökítését és az ezekből felépülő sorozat - tematikák „feldolgozását” azonban a poétikus hangvétel, valamint a közvetlen, személyes előadásmód jellemzi.
Fodor János, László Gergely és Rákosi Péter, Stark Attila, valamint Szabó Péter különböző műfajokban készített munkáit (fotó, rajz, videó, objekt) a mindennapi élet szituációinak sajátos, olykor véletlenszerű szelekciója, de azok tudatos kombinációja fogja egységbe. 

László Gergely és Rákosi Péter 2004-ben dolgoztak az Ingázó tüzérek című projekten, melynek keretében 44 portré készült (ebből látható egy válogatás) három tápióvidéki hagyományőrző tüzércsapat tagjairól. A lefényképezett tüzércsapatok az 1849. április 4.-i tápióbicskei csata emlékét ápolják, amelyben a magyar csapatok győzelmet arattak az osztrák sereggel szemben.
A falvak évenként megrendezésre kerülő közösségi eseményén többről van szó annál, minthogy a férfipopuláció tagjai tüzér egyenruhát öltenek magukra. Hasonlóan az alkotópáros többi portré-sorozatához a szereplők időszakos szerepvállalása több egyszerű ruhacserénél. A művészek által feltérképezett közösség tagjainak portréfotóit nézve az arckifejezések és a mozdulatok hitelességén túl a feladattal való azonosulás árnyaltabb rétegei is körvonalazódnak.

Fodor János különböző művészi stílusok és műfajok diverzitásán keresztül kérdőjelezi meg azt a módot, ahogyan a hétköznapok realitásához viszonyulunk.
Tollal vagy ceruzával rajzolt munkáin a „csoportban megjelenő, egymásba gabalyodó, hasonlóságuk és ismétlődésük miatt képregény-figurákat is idéző lények, erőteljes hangulat-sűrítmények. Időnként apró módosítással jelentésváltozáson áteső idézetek, slágerek, refrének kísérik őket, hangsúlyt adva egy-egy lelkiállapotnak.” [1] A Hétköznapi sorozatokon bemutatásra kerülő szobra egy folyamatosan bővülő tárgy-együttes szofisztikált iróniába burkolt abszurd darabja. Videómunkájában rövid, lírai filmetűdök formájában bemutatott véletlen helyzeteket örökít meg oly módon, mintha egy bekapcsolva felejtett kamera céltalan bolyongását kísérnék végig a városon. 

Stark Attilának 2005 tavaszán a Kis magyar képregénytörténet című kiállításon már láthattuk kommentárokkal ellátott ironikus, önreflektív karakter-figuráját. Ezúttal is olyan sorozatot mutat be, melyek hasonlóan más munkáihoz „a néző, illetve a kétkedő művész érzéseit és gondolatait közvetíti.” „A költői érzékenységgel egymás mellé rendezett rajzok elemei sokszor összefüggésbe, egymást kiegészítő viszonyba kerülnek.” [2]

Szabó Péter Control című videómunkája egy fordított helyzetet mutat be, amelyben nehéz körülírni, hogy ki a néző, és a távirányító segítségével ki kontrolálja az eseményeket. A három összetevő, a távirányító, az állandóan más ruhában megjelenő személy, valamint a szintén folyamatosan változó kiszűrődő zene.
A képen különböző karaktereket látunk (nyaktól lefelé), akik a távirányító gombjainak nyomogatásával rájuk jellemző programokat keresnek. Míg a főszereplőnek az eltérő stílusú ruhák adnak különböző „arcokat” (művész, sportoló, üzletember), mi könnyen az egyes karakterekről alkotott sztereotip elképzeléseink csapdájába eshetünk.

 [1] HELLP, Fodor János kiállítása, Fészek Galéria 2004. december 15 – 30.
 [2] Petrányi Zsolt: Magánügy? Intim, személyes, közvetlen művek c. kiadvány, 2005.