A Kassowitz névről manapság talán legtöbben Mathieu Kassovitz, a színész-rendező személyére asszociálnak (München, Amelie csodálatos élete), és kevesen tudják, hogy az ő nagyapja volt, az a Kassowitz Félix (Kasso), aki a karikatúra rajzolás és  reklámgrafikai tevékenység mellett, az elsők között kezdett el Magyarországon animációs reklámfilmek készítésével foglalkozni.   

A kArton Galériában ezúttal eredetei karikatúrái, grafikái, valamint munkavédelmi plakátjai mellett, Macskássy Gyulával közösen készített animációs-filmek kerülnek bemutatásra.

Macskássy Dezső mai visszaemlékezése szerint ronda pesti bérház volt a Bajza utca 68. szám alatt található, melynek a negyedik emeletén két műterem volt. Az egyiket három fiatal művészember bérelte: Halász János, Macskássy Gyula és Kassowitz Félix, a másikat egy Zádori Oszkár nevű szobrász.

1932-t írtunk akkor. A három fiatalember reklámgrafikai munkákból, majd később reklámfilmek készítéséből tartotta fenn magát. Cégüket Coloriton-nak nevezték, és akkor készítették el azóta is ismert, emblematikusan rájuk jellemző újévi kártyájukat, a halfejű, a vígan szivarozó és a macskafejű filmszalag-figurát. Halász János már akkor megjárta Párizst, és Macskássyval mind a ketten rendszeresen jártak Bortnyik híres „kis Bauhaus”-ába, vagyis a Műhely-be. Halász már forgathatott valamiféle tervet a fejében, mert Macskássy Dezső emlékezete szerint rendszeresen kimászott a negyedik emelettel egyszintű, kátránypapírral fedett tetőre, és buzgón tanulta az angolt.

Halász János 1978-as itthoni beszámolója szerint, mintegy 30-40 reklámfilmet készítettek együtt. Színes rajz- és bábreklámjaikkal nagy sikert arattak. „ A bipack rendszer Berlinből érkezett Magyarországra. Erre készítettük a felvételt. A negatívot kiküldtük előhívásra, és a kész film onnan jött vissza. Ugyan egy kétperces film munkálatai nem egy napig tartottak, hanem egy hónapig, de sok megbízásunk volt, és technikailag javult a munka színvonala.”

A műterembérlésből Halász után a következő kiszálló Kassowitz Félix volt, aki 1935-ben visszatért a karikatúrához, hiszen számos újság várta és igényelte szellemes rajzait, de előbb még learatta az utolsó, általa készített reklámfilm, az Odol-fogpasztareklám sikerét.

Később Kassowitz a 40-es évek elején rajzolt Jaschik Álmosnál is. Nagy valószínűséggel Jaschik rajzfilmkészítési kezdeményezése ambícionálta, és állt be abba a stábba, amely a Gyémántkrajcár című népmesét kívánta megfilmesíteni. A film rajzainak és háttereinek mintegy egynegyede el is készült, de 1943-ban egy bombatalálat következtében a raktározó filmépület mindenestül elpusztult.

Kassowitz a háború után rövid ideig segített Valker Istvánnak a Rajzos Híradók készítésében, majd kizárólag a karikatúrák rajzolásának szentelte életét.

1947-ben rajzaival a Nemzeti Szalonban szerepelt, 1953-ban az Ernst Múzeumban volt kiállítása. 1958-ban a Sportmúzeum „Sport-karikatúra” tárlatán láthatták műveit, 1959-ben a plovdivi Nemzetközi Karikatúra kiállításon, 1968-ban Gelsenkirchenben.

1957-ben jelent meg a Kasso-rajzok című albuma (Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp., 1957.)

Kasso nem tanult rajzolni semmiféle művésziskolában. Első karikatúráit 1930-32-ben készítette. Hat éven át rajzfilmeket, színes reklámfilmeket, trükkfilmeket készített. A felszabadulás óta a Ludas Matyi munkatársa, az ország egyik legnépszerűbb, közszeretetben álló karikatúra művésze. Kerekfejű gyerekeit, jellegzetes figuráit és mosolygó, bölcs humorát országszerte ismerik és értik.

Dizseri Eszter