Varga László első egyéni kiállítását nagy sikerrel rendezte meg 2004 telén a kArton Galériban. A Bongóderby elnevezés erre is utal, hiszen a korábbi bemutatkozása a  Mukibongoék Pesten címet viselte. A Mukibongóból Bongó lett, mintha már a jól ismert szereplők, az apró, színes, vonalas, képlékeny, egydimenziós kedves amorf lények becenevet kaptak volna.
Aki még nem hallott volna róluk, nem találkozott volna velük, azok számára tájékoztatásul: a Mukibongó egy baráti beszélgetés alkalmával kitalált gyűjtőfogalom. Azoknak az élőlényeknek, tárgyaknak, apró dolgoknak a neve, melyeket a művész teremtett képeire. Varga László felület kitöltési „kényszere” az évek során nem sokat változott:  síkszerű, homogén felületetet ugyanúgy színesre festi. Az hordozófelület viszont a vászonról, időnként autóroncsokra, karosszériadarabokra tevődött át.

 

Varga László saját maga megfogalmazása szerint a két évvel ezelőtti tematika most annyiban változott, hogy ezúttal az ecsetet egy képzeletbeli varázsceruzaként használta. Ezáltal festi le vágyait, kicsit abban reménykedve, hogy egyszer talán megvalósulnak. Az intergalaktikus kosárlabda például, ebben az értelemben egyszerűen azt jelenti, hogy nagyon régen nem volt ideje sportolni.
A szent család, pedig valószínű nem szorul különösebb magyarázatra. A neo pop artos, öniróniával fűszerezett képeken úgy „bogozzuk” ki az egyes elemeket, mintha valaki naplójába olvasnánk bele. Tevékenységünk azonban egyáltalán nem indiszkrét, hiszen maga a művész nyújtotta át a közönségnek telerajzolt „naplójának” oldalait.  

Varga László (1974) Dunaújvárosban született, és Százhalombattán végezte művészeti tanulmányait.  Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt (budapesti Tavaszi Fesztivál, egri Akvarell Biennálé, Százhalombatta, szentendrei Művész Malom), különböző festészeti és grafikai díjakat nyert.

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Varga László első egyéni kiállítását nagy sikerrel rendezte meg 2004 telén a kArton Galériban. A Bongóderby elnevezés erre is utal, hiszen a korábbi bemutatkozása a  Mukibongoék Pesten címet viselte. A Mukibongóból Bongó lett, mintha már a jól ismert szereplők, az apró, színes, vonalas, képlékeny, egydimenziós kedves amorf lények becenevet kaptak volna.
Aki még nem hallott volna róluk, nem találkozott volna velük, azok számára tájékoztatásul: a Mukibongó egy baráti beszélgetés alkalmával kitalált gyűjtőfogalom. Azoknak az élőlényeknek, tárgyaknak, apró dolgoknak a neve, melyeket a művész teremtett képeire. Varga László felület kitöltési „kényszere” az évek során nem sokat változott:  síkszerű, homogén felületetet ugyanúgy színesre festi. Az hordozófelület viszont a vászonról, időnként autóroncsokra, karosszériadarabokra tevődött át.
Varga László saját maga megfogalmazása szerint a két évvel ezelőtti tematika most annyiban változott, hogy ezúttal az ecsetet egy képzeletbeli varázsceruzaként használta. Ezáltal festi le vágyait, kicsit abban reménykedve, hogy egyszer talán megvalósulnak. Az intergalaktikus kosárlabda például, ebben az értelemben egyszerűen azt jelenti, hogy nagyon régen nem volt ideje sportolni.
A szent család, pedig valószínű nem szorul különösebb magyarázatra. A neo pop artos, öniróniával fűszerezett képeken úgy „bogozzuk” ki az egyes elemeket, mintha valaki naplójába olvasnánk bele. Tevékenységünk azonban egyáltalán nem indiszkrét, hiszen maga a művész nyújtotta át a közönségnek telerajzolt „naplójának” oldalait.  

Varga László (1974) Dunaújvárosban született, és Százhalombattán végezte művészeti tanulmányait.  Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt (budapesti Tavaszi Fesztivál, egri Akvarell Biennálé, Százhalombatta, szentendrei Művész Malom), különböző festészeti és grafikai díjakat nyert.