A magyar animáció immár bizonyítottan több mint nyolcvan éve ismert a világ filmművészetében. Alig húsz évvel Émilie Reynaud Párizsban készült, első rajzolt filmjének vetítése után Magyarországon sorra jelentek meg a „holt” anyagok megmozgatásával kísérletező művészek. Különösen akkor lendült fel az alkotókedv, amikor az 1920-as évek végén az első Walt Disney filmek megérkeztek hazánkba. Azonban az e mintákat követő alkotók kényszerűen felismerték, hogy anyagiak, valamint korszerű filmlaboratóriumok hiányában nem kelhetnek versenyre a nyugati kollégákkal, így sajnálatosan nagy számban mondtak le dédelgetett álmukról, az animációs film (rajz, báb-, papírkivágásos-, tárgymozgatásos film), vagy, ahogy akkoriban nevezték, a trükkfilm készítéséről.
Szerencsére azonban voltak olyanok, akik a kilátástalan körülmények ellenére sem hagytak fel a filmezéssel.

1914-ben  Kató-Kiszly István az Uher Filmgyár díszlettervezőjeként (Fekete Kapitány, 1920; Az Egér, 1921.) forgatta a Zsirb Ödön című első magyar papírkivágásos animációs filmet. A filmgyár operatőre volt Kovács Gusztáv, aki testvérével, Kovács Kruppka Andor színésszel közösen, párhuzamos tevékenységként létrehozta a Kruppka Gyár nevű filmes laboratóriumot 1915-ben.  Ebből lett különböző bővítésekkel a Kovács és Faludi cég, majd az államosítás után a Szivárvány Laboratórium.

Jelentős animációs filmműhely volt a Magyar Film Iroda, mely  a háború  után a Híradó és Dokumentum Filmgyár  nevet kapta,  majd  jóval később a Mafilm II.-t. A húszas évek végén olyan jeles bábanimátor volt az alkalmazottja, mint például Marczincsák György, aki a későbbi hatszoros Oscar díjas, Hollywoodban élő George Pal. Itt dolgozott rövid ideig Halász János (John Halas),  és itt tevékenykedett, mintegy 40 000 méter trükkfilmet készítve a Polly Ági filmek alkotója Valker István is.

Az úgynevezett Jaschik iskola sokoldalú ipar- és képzőművészeti képzést adott növendékeinek. E műhely készítette el animációt kedvelő  tanítványaival (Vidor Pál, Hegyi György, Szilágyi Ildikó) - többek között - a Kiskakas című magyar népmese első változatát, melynek forgatókönyvét, és grafikai terveit is bemutatjuk a kiállításon.

 
Bortnyik Sándor 1928-ban  alapította  Budapesten  MŰHELY nevű magániskoláját,  melynek újszerű Bauhaus alapelveit  Weimarból és Bécsből hozta magával. Ez az iskola olyan  tehetségeknek volt a gyűjtőhelye, mint Vásárhelyi Győző (Victor Vasarely), Kassowitz Félix, a három Macskássy:  Gyula, János és Dezső,  Halász János (John Halas), Szénásy György és társaik.
 
Ebből váltak ki pár év múlva a  Macskássy  fivérek, és lényegében fenti társaikkal  (Vásárhelyi kivételével) új  animációs műhelyt alapítottak,  melyet Coloriton-nak neveztek el. Ez volt az államosítás utáni Pannónia Rajz- és Animációs Stúdió "őse."

A harmincas években fontos műhelyük volt az amatőr filmeseknek is. Az Amatőr Mozgófényképezők Egyesülete számos tehetséges  animációs amatőr filmesnek adott érvényesülési, és fesztiválokon való nemzetközi szereplési lehetőségeket (Vásárhelyi István, Zsellér Lipót, Németh Nándor).

A kArtonban az említett műhelyek bemutatása mellett egy-két „szabadúszó” alkotása is látható lesz, és ízelítőt adunk a tárgyalt korszak reklámfilm zenéiből is.

Együttműködő partnerek: V. kerületi Önkormányzat Kulturális Bizottsága, Magyar Nemzeti Filmarchívum, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény, MOME