Hecker Péter, a 90-es évek elején készült fotó alapú, szöveges, társadalom-kritikusi mûveit 1999-tõl váltották fel az abszurd élethelyzeteket, különös fõszereplõket bemutató festmények. Ebbõl a "sorozatból" mutatott be munkákat tavaly a kArton galéria. A festmények alapja a legtöbb esetben privát fotó, melyeket a mûvész Kardos Sándor operatõr Horus Archívumából válogatott ki.

    A mostani kiállítás annyiban tér el az elõzõtõl, hogy a fotók, illetve az azok alapján készült festmények sokkal inkább személyes élményekhez, szereplõkhöz kapcsolódnak (Ági, Gizi, Kati - feleségeim és én; Festõnek lenni jó, mert úgy adok másoknak, hogy közben magamat is gazdagítom; Sára ördögöt ráz kalitkában). A képeken olvasható szövegek olykor ironikusan megfogalmazott önvallomások.

    "Hecker ugyan realistának tartja mûveit, de ezekre mégsem illik a mûvészettörténetben eddig használt realizmus-fogalom közül egyik sem. Õ ugyanis nem a látványt igyekszik megfesteni valósághû módon - stilisztikailag inkább a naiv festõket idézi -, a jelenség foglalkoztatja, azt "realizálja".

    A naivitás látszata mögött azonban végiggondolt profizmus rejtõzik. A képeken nincs fölösleges forma, a színfelületek gondosan, egyenletesen végigdolgozottak, a kontúrok színei kifinomultak, a faktúrák pontosan felépítettek, az absztrakció foka végig egységes. A képek a kArton galéria elegáns környezetében is épp úgy hatnak, mint Surányban, az 526-os vendéglátóipari-üzemegységben, ahol alkotójuk idõnként megmutatja oket a nagyérdemunek."*

    A kArtonban Hecker Péter Hazai Attila novelláihoz készült CD-ROM-ja is megtekinthetõ.

   *(részlet Radák Eszter a Balkonban 2001 decemberében megjelent írásából)