Domián Gyula "Minden nap, minden tekintetben." című videóinstallációja Emír Kusturica egyik nagyjátékfilmjében (Emlékszel Dolly Bellre?, 1981.) a kamaszfőhős többször elhangzó önerősítő ars poétikáját idézi. A kiállításon bemutatott videóban a művész szájából elhangzó optimista mondat "Minden nap, minden tekintetben egyre jobban és jobban vagyok" folyamatos ismétlődésének és az egyre elfásultabb művész látványának köszönhetően éppen az ellenkező hatást váltja ki a nézőben. A filmbeli életfilozófia a videóban egy tömören összefoglalt pesszimista világkép mottójává alakul.

   Domiánt korábbi helyspecifikus installációiban a fény és az árnyék "megtestesítése", illetve a tér által meghatározott struktúra láthatatlan erőinek a megformálása érdekelte. Az utóbbi időben elsősorban videómunkákat készít, amelyek - folytatva a korábbi tematikát - a tér feltérképezésével, letapogatásával, a tér mozgás általi megismerésével foglalkoznak.

   A Ping-Pong című munkája abszurd, szimmetrikus mozgásokkal operál, ahol a képet követő hang szabályos üteme és a játékos(ok) személye számos "játék-helyzet" paradox mivoltára utal.