Az első hímzett szatyromon egy bevásárló lista olvasható. Azoknak a dolgoknak a nevét hímeztem rá bevásárlás előtt, amelyekért elindultam a boltba. Ezt a szatyrot használom hétköznapokon. Az emberek az utcán jól megnézik egymást. Szembetűnőbb, ha valakinél van egy különös tárgy. Mint az állandó köztéri szobrok, így az én szatyrom is mindig kitüntetett figyelem tárgya. Műalkotásnak szántam, így amikor használom mindig akcióban vagyok.2

   A szatyor tehát nagyon jó médium ezért készítettem egy pár aktuális szatyormaszkot: a Pókembert, Michael Schumachert,  Előd Ágit, Till Attilát és természetesen Nofretetét. Két páros portré is készült: Korda György és Balázs Klári, valamint Bud Spencer és Terence Hill (előkészületben Lugosi Béla, Mariah Carey, Richard Gere, Tony Curtis, Gene Simons. tehát a "nagy magyar" világsztárok. Kortárs, kulturális jelenlétük (akár negatív, akár pozitív értelemben) vitathatatlan. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy kedvenceit, vagy egy kiválasztott "hős"-t a hétköznapi figyelem középpontjába állítsa, ill. más aspektusból mutassa be. Nem csak a reprezentáció a cél, hanem a viselkedésformák igény szerinti változtathatósága is. Élő minták kellenek, személyes köztéri emlékművek, hús- vér hősök, akik átsegítenek a múltból a jövőbe.

  
A szatyormaszkok otthon könnyen elkészíthetők és segítségével garantáltan a figyelem középpontjába kerület bárki. Kicsit nehéz megrajzolni, de az sem baj, ha nem annyira élethűek, hiszen az a fontos, hogy a használója jól érezze magát, saját magába és a választott személybe vetett bizalma megerősödjön. Megéri, mert nagyon szórakoztató! Legalábbis a jelenlegi köztéri szobrászatnál szórakoztatóbb.

   Elsősorban a piacra gyakran járó háziasszonyoknak ajánlom. Azoknak, akik gyakorta elgondolkoznak mindennapjaik egyhangúságán, és sokszor elmenekülnének a hétköznapok kellemetlenségei elől: amikor nem szolgálják ki őket, vagy órákig kell sorba állni és még lökdösik is őket, vagy nincs náluk elég pénz, és szívesen bújnának valaki más bőrébe.

   Vagy esetleg ez az egész szórakoztatja őket és azt szeretnék, hogy mindenki más is szórakozzon. Csak annyit kell tenni, hogy egyszerűen ráhúzzuk a fejünkre az identitás mellékletet, a személyes műemléket, a saját szatyrunkat!
Ezt én SOCIAL-FICTION -nek nevezem.

   A kiállítás másik része az intimebb szférák világába vezet be:  a transz-szexuális alvóbabák is a meglepetésszerű identitáscserére kínálnak lehetőséget.

   A horgolt csipke aurájú fiúk és lányok alvás közben véletlenszerűen elfordulnak, ami reggeli gondolatokat ébreszthet. Egymástól távol élő házaspároknak ajánlom őket.

  
   A motelszobák hangulatát idézve, a franciaágyon heverő transz-szexuális párnák fölé Ilauszky Tamás két festményét használom dekorációként.

   Abból a sorozatból választottam a képeket, amelyikben olyan megszemélyesített
fogalompárok szerepelnek, mint Logisztika és Disztribúció vagy Tolerancia és Frusztráció, stb.

   Szabó Eszter Ágnes

   A projekt egyik kiindulási pontja a Velencei Biennálé magyar pavilonjában bemutatott Nofretete fej nélkül kiállított teste. A teremben a turisták a test mögé beállva  fényképezték magukat. Bárki lehet Nofretete! 
   Kiállítva: "Magyar ember evés közben nem beszél", Trafó, 2002.