English
kArton hírlevél

Üzemeltető: lev-lista.hu

Keresés

   kArton > karikatúra > cikkek > Írások Kaján Tibor kiállításáról > oldal
Írások Kaján Tibor kiállításáról
dátum: 2011.07.11
Császár Tamás írása Kaján Tibor kiállításáról1/3 oldal

Eddig még nem írtam jót karikatúrakiállításról. Nem mintha nem lett volna az elmúlt években egy-egy jobb villantás, de valahogy természetesnek tűnt, hogy egy kiállítás – hacsak nem a szokványos kereskedelmi ügyködésről van szó – valamiféle ünnep kéne legyen. (Hogy miféle, azt Tarkovszkij már elmondta az Andrej Rubljov c. film híres “harangöntő részében”.) Olyasmi, mint a kArton Galériában tavaly rendezett Sajdik & Tsai. című eksön, és persze a napokban megnyílt Kaján kiállítás – pontosabban: Sugár János intermédiaművész kiállítása Kaján Tibor műveiből…

 
Egy "fű alatti" társadalomkritikai truváj az 50-es évek végéről. A formai geg mögött egy szatirikus politikai analogon rejlik: az iszlám, illetve az imperializmus elleni harc "élcsapata" (utóbbi értelemszerűen a párt) egyaránt kulturálatlan alakokból állt - úgy általában...

Nem könnyű egy karikaturista életművének néhánytíz unalomig ismert, ha úgy tetszik: emblematikussá lett darabját olyan kontextusba helyezni, hogy azok önmagukon kívül, összességükben valami mást, valami újat és fontosat is jelentsenek. Ezúttal sikerült: finoman és visszafogottan, hogy azt ne mondjam, protestáns mértékességgel, így valami mégis földerenghet – noha kinek? – ebben a kevéssel is sokat sejtető kiállításban, aminek a megnyitó zűrzavarában sebtében ezt a címet adtam: “Egy világ vége”.

Annak a világnak a vége, amit a szinte észrevétlenül összeomló Gutenberg galaxis az elsők között temetett maga alá. Nem a karikatúra világát általában, még csak nem is a publicisztikai karikatúráét, hanem mindezeken belül “csak” azt a világot, amelyben néhányan még hihettünk a karikatúra által (is) közvetített értelmes (az mi?) gondolatok (hah!) erejében, – a lényegretörő és letisztult vonalakban, – egy-egy fű alatt megjelent társadalomkritikai truváj elhírhedésében és persze abban, hogy előbb-utóbb lehet szabadon is kommunikálni a “széles tömegekkel”… (Nem lehetett – ma se lehet.)

Ennek a hitnek volt évtizedeken át az egyik legnagyobb alakja – letéteményese? – Kaján Tibor. Ezt a mára talán végképp letűnt hitet idézi meg Sugár János egy feszesen válogatott kamarakiállítással – csak egy halk harangkondulással, hogy megint Tarkovszkijra utaljak – és azzal az “titkos firkákat” (az úgynevezett “műhelyszemetet”) reprezentáló albummal, amiben a formakeresés játékos kínjait dokumentálja. Bár a könyv méregdrága, ajánlom néhány fiatal kolléga figyelmébe, legalább nézzék át.

Ami a kiállítás installálását illeti, épp annyi kép van, amennyi kell. A képek épp olyan keretben vannak, amilyenben lenniük kell; épp olyan gondolati és formai ritmusban és épp olyan távolságban, amilyen kell ahhoz, hogy csendben elmerengjünk: hova a véreres túróba tűnt ez a világ? Kőszáli kurva jó kiállítás, ami ebben az “eperfesztiválos és aligaihaligalis” vircsaftban, – az alkotót, a szakmát és általában a karikatúrát a sárga földig lejárató exhibíciók eszement kavalkádjában azért mégis valami etwas… (stalker)

Megjegyzés. Halász Géza hozzászólását folytatva azt üzenem az értelmes kommunikáció elemi készségei (pl. a nyelvtan, vagy a “tárgyalási univerzum” ismerete) híján a purifikátori buzgalmával villogó kollégánknak, hogy a kurva szó fokozását Zelk Zoltán, Juhász Ferenc, Kardos G. György, Galsai Pongrác és Kormos István (csupa trágár bunkó!) találta ki 67 telén a Hungária kávéházban. Az országosan elhíresült fokozás valahogy így nézett ki: kis kurva – kurva – nagy kurva – kibaszott kurva – ordas kurva – kőszáli kurva – fedáksári. Utóbbi csak a vicc kedvéért, az ultiból kerülhetett a “pakliba”, vagy mert sajnálták szegény Molnárt…

Császár Tamás

http://karikaturista.blog.emasa.hu/2011/07/09/egy-vilag-vege-hommage-a-kajan/

 
A cikk még nem ért véget!