A Magyar Hippik kiállítás alkalmából jelent meg a Magyar Hippik - A hippi mozgalom és az underground művészet című kiadvány, az Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

Benne: Zombori Mónika tanulmánya A hippi mozgalom és a korszak underground művészete címmel, valamint Mezey András "Golyó" írásai - Szavak és kifejezések a hatvanas-hetvenes évekből; A beat korszak és a hippi kultúra és azok társadalmi gyökerei és hatásai Magyarországon a hatvanas-hetvenes években; My generation.

A kiadványban szerepel a kArton kiállításán bemutatott művek katalógusa is. (A kiállításon szereplő művészek: Kemény György, Vető János, Kovásznai György, Veszely Ferenc, Baksa-Soós János, Koncz András, Méhes Lóránt, Sarkadi Péter, Haris László, Konkoly Gyula, Bernáth/y Sándor, Díner Tamás, Darvas Árpád, Pecsenke József).

A kiadvány kapható a galériában (Budapest, 1054 Alkotmány u.18.)

Bővebb információ, megrendelés: info@karton.hu

Előszó

A hatvanas évek a hippi korszak ideje. Vagy mégsem?
Mennyiben hasonlít a magyar hippi kultúra az amerikai, angol stb. hippikéhez?
Létezik-e egyáltalán „magyar hippi”?

Jelen kiadvány a kArton galériában 2014. február 7. és március 28. között a Magyar Hippik - Underground művészet Magyarországon, válogatás a 60-as, 70-es évek alkotásaiból címen megrendezésre kerülő kiállítás katalógusa.

Szubjektív válogatás.

Mind a kiállítás mind a kiadvány hosszas szelekció eredménye, amely két eltérő nézőpont párhuzamba állításával, egymás mellé helyezésével állt össze.  A „magyar hippi” jelenséget kívántuk vizsgálni általa - illetve a felvetés jogosultságát - és a hippimozgalom hatását a hatvanas-hetvenes évek Magyarországára. Idehaza a hippi jelenség tudniillik más volt, mint az amerikai hippimozgalom. Késve is érkezett, más is volt a térség szellemi háttere. Mindennek ellenére az 1960-as években a kulturális globalizáció országunkban is nagy léptekkel haladt előre, teljesen új zenei stílus jelent meg a rádióadók (Szabad Európa Rádió, Voice of America) valamint az 56-os disszidensek által is hazaküldött lemezek és újságok hatására, beütött a rock and roll. Gomba módra szaporodtak a beat zenekarok, beat klubok. A beat irodalom nagyjai (Úton, Zabhegyező) megjelentek magyar fordításban, a mozikban amerikai filmeket kezdtek vetíteni (Zabriskie Point, Szelíd motorosok). Sorra alakultak a fiatalokból álló galerik, az egyenöltönyöket leváltotta a farmer, a fiúk megnövesztették a hajukat, elindult a szexuális forradalom…

Ez természetszerűleg hatással volt a korszak underground művészetére is. A kiállítás és a kiadvány egyik része tehát a hippimozgalom képzőművészeti hatásával foglalkozik: Zombori Mónika művészettörténész válogatta a kiállítás képzőművészeti anyagát és írta meg a tárgyalt korszakot bemutató tanulmányát, amiben a hippi mozgalom hatását vizsgálja a korabeli underground művészetre, kapcsolódási pontokat és párhuzamosságokat keresve a szubjektívan kiragadott példákon keresztül. Főképp áttételes hatásokról beszélhetünk, egy önmagát a Kádár-korszak hivatalos művészetének ellenében meghatározó szubkulturális rétegről, másként gondolkodásról.

Dr. Mezey András „Golyó” ügyvéd, kortanú, egykori galeri tag, volt felelős a kiállítás „dokumentum részéért”.  A képzőművészeti hatás mellett a szociológiai hatás volt az a másik (ámbár semmiképp sem szigorúan elkülöníthető) szempont, amit a hippi jelenséggel kapcsolatban vizsgálni kívántunk.  A „szociológiai rész” alapvetően fotókból áll. A felvonultatott képek az 1960-as 1970-es években készült eredeti felvételek digitalizált változatai, amik bepillantást engednek a kor és az akkori fiatalokból álló társaságok - galerik - életébe. Több fotós is volt köztük, akik megörökítették a résztvevőket és az eseményeket: Vértes Gyuri (Fotojás), Bakos István (Beethoven), Bodola György, Vető János és mások – így állhatott össze Mezey András szorgos munkája alapján a nem mindennapi, privát- és közéleti fotókat egyaránt tartalmazó kordokumentum-gyűjtemény. A kiadványhoz a kiállításon bemutatott fotók közül válogattunk – szolgáljanak illusztrációként Mezey András írásaihoz. Tollából három összetartozó, de eltérő szöveggel találkozhat az olvasó: a korszak „szleng-gyűjteménye” vezet át a képzőművészeti szekcióból a főleg zene- és kultúrtörténeti vonatkozásokat tárgyaló esszéhez.  Végül, de nem utolsósorban egy személyes beszámoló zárja a kiadványt: Golyó prózába öntött emlékei a hatvanas-hetvenes  évekből, a galerik (Belvárosiak, Kalefosok, Nagyfások stb.) mindennapjairól, a zene, a koncertek és a tánc bűvöletében töltött napokról, egy az életet és a szabadságot élvező társaság tagjairól.

/Benkő Zsuzsanna, kArton galéria/