Bárkay Tamás: Annyi arc ismerős - Magyar hippi: Lázadt, de
azért más volt, mint nyugati társai
NOL| 2014. február 19.
http://nol.hu/mozaik/20140219-annyi_arc_ismeros?ref=sso
Az érett Kádár-kor legkevésbé rendszerbarát, egyúttal
leginkább nonkonform fiataljainak napjait megörökítő fotókollekcióból és az
underground művészet reprezentánsainak munkáiból nyitott kiállítást a kArton
Galéria.
A Magyar hippik című tárlat – amelyhez Mezey András (Golyó)
páratlan fényképgyűjteménye, illetve Zombori Mónika művészettörténész
válogatása adta a szilárd alapokat – elsősorban nyilván azoknak fog tetszeni,
akiknek annyi, de annyi arc lesz ismerős, de kérdem én a fiatalabbakat:
látták-e már Török Ádámot fedetlen mellkassal és dúsan aláhulló hajzuhataggal?
Hát Presser Gábort köldökig érő lajbiban? Netán Demjén Ferencet érettségiző
öltönyben, Lenin portréja alatt? Ugye, ugye. És ez még nagyon nem minden.
A pazar kiállítást egy tévékészülék elé lépve nyitottuk meg
magunknak. Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok (1970) című mozija ment
benne éppen, annak is az a jelenete, amikor egy szovjet szabású rendőr egészen
rendesnek kinéző fiatalokat hajkurászik egy mély udvarban, ahol nyilván csak
ecetfa nő. A készülék mellett a film csudajó plakátja, Kemény György munkája
látható. Kicsit arrébb, szintén Kemény György fotókompozíciója szemlélhető meg, amelyről az utunk elején
járva még nem tudtuk, hogy ez lesz a bejárás legmegrázóbb műtárgya, igaz,
éreztük.
Tavasz, nyár, ősz, tél a címe, és egy eléggé ijesztő,
alapjában véve fürdőgatyás fiatalembert öltöztet-vetkőztet rajta a művész dúsan
szörmözött kabátba és csizmába. A kArton Galéria vezetője, Benkő Zsuzsanna azt
mondja, hogy a fiatalember nem más, mint maga az alkotó. Remek, ahogy Kemény
következő munkája, a Világunk 1971-ben címet viselő földgömb is, amelyen
Dél-Amerika partjai előtt az „antibébi-tabletta”, Afrikában a „felszabaduló
népek”, Ausztráliára illesztve a „szervátültetés” kifejezések láthatók.
Meg „Az esernyő öltöztet” című plakátja, amely a Divatáru
Nagykereskedelmi Vállalat számára készült. A képen látható leány karcsú testét egy
templomi rózsaablak hatású esernyő takarja el a fürkésző szemek elől. Kicsit
arrébb az egykori Toldi Galéria bálján készült felvételen (Díner Tamás, 1976)
ámuldozhatunk. A felvételen más kiválóságok mellett felfedezhetjük Almási
Gertrúdot, feLugossy Lászlót, Szemadám Györgyöt, EfZámbó Istvánt és Barabás
Mártont is.
Mély benyomást tesz a nézőre Konkoly Gyula Itt jelentkezzen
öt egyforma ember című fotográfiája, amelyen egy ronda, üzemi hatású
helyiségben öt vederrel és öt nyeles kéziszerszámmal nem történik semmi éppen,
valamint a következő attrakció, a zenészportrékkal és zenekari pillanatképekkel
szerelt tabló. Ezen látni Török Ádámot, Pressert és Demjént, de ott van még az
ifjú Pataky Attila is, láncos bőr rendőrsapkában, felejthetetlen látvány mindahányuk.
Sok egyéb csuda mellett az 1971-ben disszidált kiváló
grafikus és performance-ör, a híres-nevezetes Kex együttes frontembere,
Baksa-Soós János neve, s heve idéződik meg, részben két klassz önkezű rajz,
részben a róla készült, hatalmasra nagyított portré révén (Koncz András
fotója). Több, ugyancsak meglepő alkotás után halott barátok szomorúan népes
galériája tárul a látogató szeme elé, utóbb pedig egykorvolt lányoké, akikre
nyilván különös szeretettel emlékeznek, akik megtehetik, majd azoké, akik úgy
gondolták, az országhatárokon túl tágasabb nékik a tér.
A magam részéről a kiállítást kvázi lezáró, Poénok című
tablót nézegettem el a legtovább, a hippigenerációtól viszonylag távol eső
szemlélőként a hát- és előterekben keresve és találva nosztalgiaforrást.
Megható volt a találkozás a régi Palatinus stranddal, az egyik Móri borozóval,
a Tabánnal, és főleg az Ifjúsági Parkkal (Várkert, avagy Ybl bazár), amelynek
végnapjait tinédzserként magunk is végignézhettük, nem kevés könnycseppet
morzsolva el szemünk sarkában.
Benkő Zsuzsannával megpróbáltuk tisztázni, mit is jelent
egyáltalán az, hogy magyar hippi, ha jelent egyáltalán. Amire jutottunk: a
szóösszetétel globális felfogásban nehezen értelmezhető, hiszen ami korabeli
fiataljaink egészen más társadalmi-gazdasági-politikai közegben éltek, mint a
nyugatiak. Ráadásul az ottani hippikultúra csak jókora késéssel, voltaképp
közvetve és cseppenként jutott el a vasfüggöny mögé rekesztett országba.
Zenei választásaikkal, viseleteikkel persze sikerült
úgy-ahogy leképezniük a követendő példákat, de a nemzetközi hippimozgalom
legjellegzetesebb vonásai közül igazából csak egyet mondhattak igazán
magukénak: a fennálló viszonyok – ez esetben a szocialista konzervativizmus –
elleni zsigeri lázadás hajlamát. A korszellem művészetre gyakorolt hatása
azonban kétségtelenül óriási volt. De, tennénk hozzá, nemcsak arra, hanem az
utó- és jelenkorra is: ezek a régi vágású csizmák, szörmös irhakabátok,
virágmintás trapézgatyók, kerekded szemüvegek azóta is vissza-visszaköszönnek
nekünk az utcán. Úgy tűnik, a hippistílus mindent túlél.
Infó: A cikk eredeti változata a 2014.02.19-i
Népszabadságban olvasható.