Bárkay Tamás: Annyi arc ismerős - Magyar hippi: Lázadt, de azért más volt, mint nyugati társai

NOL| 2014. február 19.

http://nol.hu/mozaik/20140219-annyi_arc_ismeros?ref=sso

Az érett Kádár-kor legkevésbé rendszerbarát, egyúttal leginkább nonkonform fiataljainak napjait megörökítő fotókollekcióból és az underground művészet reprezentánsainak munkáiból nyitott kiállítást a kArton Galéria.

A Magyar hippik című tárlat – amelyhez Mezey András (Golyó) páratlan fényképgyűjteménye, illetve Zombori Mónika művészettörténész válogatása adta a szilárd alapokat – elsősorban nyilván azoknak fog tetszeni, akiknek annyi, de annyi arc lesz ismerős, de kérdem én a fiatalabbakat: látták-e már Török Ádámot fedetlen mellkassal és dúsan aláhulló hajzuhataggal? Hát Presser Gábort köldökig érő lajbiban? Netán Demjén Ferencet érettségiző öltönyben, Lenin portréja alatt? Ugye, ugye. És ez még nagyon nem minden.

A pazar kiállítást egy tévékészülék elé lépve nyitottuk meg magunknak. Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok (1970) című mozija ment benne éppen, annak is az a jelenete, amikor egy szovjet szabású rendőr egészen rendesnek kinéző fiatalokat hajkurászik egy mély udvarban, ahol nyilván csak ecetfa nő. A készülék mellett a film csudajó plakátja, Kemény György munkája látható. Kicsit arrébb, szintén Kemény György fotókompozíciója  szemlélhető meg, amelyről az utunk elején járva még nem tudtuk, hogy ez lesz a bejárás legmegrázóbb műtárgya, igaz, éreztük.

Tavasz, nyár, ősz, tél a címe, és egy eléggé ijesztő, alapjában véve fürdőgatyás fiatalembert öltöztet-vetkőztet rajta a művész dúsan szörmözött kabátba és csizmába. A kArton Galéria vezetője, Benkő Zsuzsanna azt mondja, hogy a fiatalember nem más, mint maga az alkotó. Remek, ahogy Kemény következő munkája, a Világunk 1971-ben címet viselő földgömb is, amelyen Dél-Amerika partjai előtt az „antibébi-tabletta”, Afrikában a „felszabaduló népek”, Ausztráliára illesztve a „szervátültetés” kifejezések láthatók.

Meg „Az esernyő öltöztet” című plakátja, amely a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat számára készült. A képen látható leány karcsú testét egy templomi rózsaablak hatású esernyő takarja el a fürkésző szemek elől. Kicsit arrébb az egykori Toldi Galéria bálján készült felvételen (Díner Tamás, 1976) ámuldozhatunk. A felvételen más kiválóságok mellett felfedezhetjük Almási Gertrúdot, feLugossy Lászlót, Szemadám Györgyöt, EfZámbó Istvánt és Barabás Mártont is.

Mély benyomást tesz a nézőre Konkoly Gyula Itt jelentkezzen öt egyforma ember című fotográfiája, amelyen egy ronda, üzemi hatású helyiségben öt vederrel és öt nyeles kéziszerszámmal nem történik semmi éppen, valamint a következő attrakció, a zenészportrékkal és zenekari pillanatképekkel szerelt tabló. Ezen látni Török Ádámot, Pressert és Demjént, de ott van még az ifjú Pataky Attila is, láncos bőr rendőrsapkában, felejthetetlen látvány mindahányuk.

Sok egyéb csuda mellett az 1971-ben disszidált kiváló grafikus és performance-ör, a híres-nevezetes Kex együttes frontembere, Baksa-Soós János neve, s heve idéződik meg, részben két klassz önkezű rajz, részben a róla készült, hatalmasra nagyított portré révén (Koncz András fotója). Több, ugyancsak meglepő alkotás után halott barátok szomorúan népes galériája tárul a látogató szeme elé, utóbb pedig egykorvolt lányoké, akikre nyilván különös szeretettel emlékeznek, akik megtehetik, majd azoké, akik úgy gondolták, az országhatárokon túl tágasabb nékik a tér.

A magam részéről a kiállítást kvázi lezáró, Poénok című tablót nézegettem el a legtovább, a hippigenerációtól viszonylag távol eső szemlélőként a hát- és előterekben keresve és találva nosztalgiaforrást. Megható volt a találkozás a régi Palatinus stranddal, az egyik Móri borozóval, a Tabánnal, és főleg az Ifjúsági Parkkal (Várkert, avagy Ybl bazár), amelynek végnapjait tinédzserként magunk is végignézhettük, nem kevés könnycseppet morzsolva el szemünk sarkában.

Benkő Zsuzsannával megpróbáltuk tisztázni, mit is jelent egyáltalán az, hogy magyar hippi, ha jelent egyáltalán. Amire jutottunk: a szóösszetétel globális felfogásban nehezen értelmezhető, hiszen ami korabeli fiataljaink egészen más társadalmi-gazdasági-politikai közegben éltek, mint a nyugatiak. Ráadásul az ottani hippikultúra csak jókora késéssel, voltaképp közvetve és cseppenként jutott el a vasfüggöny mögé rekesztett országba.

Zenei választásaikkal, viseleteikkel persze sikerült úgy-ahogy leképezniük a követendő példákat, de a nemzetközi hippimozgalom legjellegzetesebb vonásai közül igazából csak egyet mondhattak igazán magukénak: a fennálló viszonyok – ez esetben a szocialista konzervativizmus – elleni zsigeri lázadás hajlamát. A korszellem művészetre gyakorolt hatása azonban kétségtelenül óriási volt. De, tennénk hozzá, nemcsak arra, hanem az utó- és jelenkorra is: ezek a régi vágású csizmák, szörmös irhakabátok, virágmintás trapézgatyók, kerekded szemüvegek azóta is vissza-visszaköszönnek nekünk az utcán. Úgy tűnik, a hippistílus mindent túlél.

Infó: A cikk eredeti változata a 2014.02.19-i Népszabadságban olvasható.